We consider data protection important!
We use cookies to enhance your browsing experience, display personalized ads or content, and analyze traffic. By clicking the "Accept all" button, you consent to the use of cookies.
× We use cookies to enhance your browsing experience, display personalized ads or content, and analyze traffic. By clicking the "Accept all" button, you consent to the use of cookies.
Mitől lesz valaki igazán sikeres? – A kitartás, a tehetség, az intelligencia és a tanultság valódi szerepe A siker mindannyiunkat foglalkoztat. Legyél vállalkozó, alkalmazott, szakember, diákmunkás vagy akár pályakezdő – mindenki szeretné elérni a saját céljait. De valójában mitől lesz valaki sikeres? Mi a fontosabb: a tehetség, az intelligencia, a tanultság… vagy a kitartás? Sokan úgy gondolják, hogy a siker kulcsa valamelyik velünk született adottság: vagy benne van az emberben, vagy nincs. A valóság viszont sokkal egyszerűbb – és sokkal igazságosabb. A tehetség – jó, ha van, de önmagában semmit sem ér A tehetség hatalmas előny lehet. Gyorsabban tanulsz, könnyebben megértesz dolgokat, és talán egy kicsit könnyebben indul az utad. De a hideg igazság ez: A tehetség hosszú távon semmit nem ér, ha nincs mögötte munka és kitartás. Rengeteg tehetséges ember „elveszett”, mert azt hitte, elég az, amit a természet adott. A sikerhez viszont nem elég az, hogy valamiben jó vagy — folyamatos fejlődés és fókusz kell. Az intelligencia – fontos, de túlértékelt Sokan gondolják, hogy a magas IQ egyenlő a sikerrel. Valójában az intelligencia csak annyiban fontos, hogy segítsen megoldani problémákat, átlátni helyzeteket és döntéseket hozni. De a sikerhez nem az okosság mértéke, hanem az okosság használata számít. Az üzleti életben és az alkalmazotti világban is tele a padlás intelligens emberekkel, akik soha nem váltották valóra azt, amire képesek lettek volna, mert: féltek belevágni, nem volt kitartásuk, nem volt motivációjuk, vagy egyszerűen túl hamar feladták. A tanultság – érték, de nem garancia A diplomák, tanfolyamok, bizonyítványok mind hasznosak, mert elindítanak egy úton, és tudást adnak a kezedbe. De a valóság az, hogy: a munkaerőpiac a teljesítményt jutalmazza, nem a papírt; a legtöbb sikert nem az iskola, hanem az élet tanítja; és vannak diplomások, akik épp olyan nehezen boldogulnak, mint azok, akik nem jártak egyetemre. A tanultság tehát érték, de nem a döntő tényező. A kitartás – a valódi döntő faktor Ha egyetlen tényezőt kéne kiemelni, amely a hosszú távú siker legmegbízhatóbb előrejelzője, az ez lenne: A kitartás. A kitartás az: amikor nem adod fel az első nehézségnél, amikor tízszer is felállsz, ha kilencszer elestél, amikor hosszú távon képes vagy fókuszálni, amikor akkor is csinálod, amikor nincs kedved, amikor megengeded magadnak, hogy fejlődj, hibázz, tanulj, és amikor nem vársz azonnali eredményeket. A Harvard, a Stanford és számtalan üzleti kutatás egybehangzóan azt mondja: a siker 90%-a kitartás. A tehetség, az intelligencia és a tanultság csak segítik az embert, de nem helyettesítik azt, hogy valaki hosszú távon képes legyen következetesen tenni magáért. Miért a kitartás a legfontosabb? Mert a kitartás: munkára ösztönöz akkor is, amikor a tehetség nem elég, áthidalja azokat a helyzeteket, amit az intelligencia önmagában nem old meg, pótolja azt, amit a tanultság nem tud biztosítani, és lehetőséget ad arra, hogy fejlődj, tapasztalj, és jobbá válj. A kitartó ember előbb-utóbb eredményt ér el — mert egyszerűen nem áll meg, amíg el nem éri. A siker egy képletben összefoglalva Ha egyetlen mondatban szeretném összerakni, ez lenne: A tehetség elindít, az intelligencia segít, a tanultság támogat, de a kitartás visz célba. Mit tanulhat ebből bárki, aki Ausztriában vagy bárhol a világon el akar érni valamit? Hogy nem a „jó helyzet”, nem a „jó papír”, nem a „jó kapcsolatok”, és nem is a „született képességek” a döntőek. Hanem az, hogy mennyire vagy hajlandó tenni, újrakezdeni, tanulni és nem feladni. Ezért van az, hogy sokszor azok lesznek a legsikeresebbek, akik egyszerűen csak kőkeményen kitartanak — hosszabb ideig, mint bárki más.
Dodog Zoltàn (fotò, kb. 1984., 10 èvesen): Àlmodozò
„Gyerekként csak egy dolgot tudtam: gazdag ember akarok lenni” – A fókusz ereje és az én történetem Ausztriáig Gyerekként, amikor megkérdezték tőlem: „Zoli, mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?” én nem azt mondtam, hogy tűzoltó, focista vagy autóversenyző. Én ennyit mondtam: „Gazdag ember akarok lenni.” Akkor még nem tudtam, mit jelent pontosan a gazdagság. Nem tudtam, mennyi munka kell hozzá, mennyi lemondás, mennyi döntés. De egy dolgot már akkor is éreztem: többet akarok elérni, mint amit az élet csak úgy „alapból” felkínál. Nem voltam a legjobb tanuló. Nem voltam a legjobb szakács. Mégis sikerült. Az én történetem nem arról szól, hogy zseni voltam. Nem arról, hogy a legjobb tanuló voltam az iskolában. Nem arról, hogy a legjobb szakács voltam a konyhában. Sőt… Voltak, akik azt mondták: „Hogy akarsz külföldre menni, hát főzni se tudsz rendesen!” „Hogy akarsz külföldre menni, hát még németül se tudsz!” „Hova mész te 17 évesen? Még túl fiatal vagy ehhez!” És ha akkor figyeltem volna ezekre a hangokra, ha engedem, hogy befolyásoljanak, akkor ma valószínűleg teljesen máshol tartanék. De én egy valamire fókuszáltam: tudtam, hogy mit akarok. És nem tántorított el tőle semmi. Ez a része nem volt tudatos akkoriban — ma már látom, hogy inkább ösztönből jött. Mintha valahol mélyen belül már eldőlt volna: „Meg fogom csinálni. Akárki akármit mond.” A fókusz nem csak egy szó – ez volt a motorom Nem az volt a lényeg, hogy mennyire vagyok jó valamiben. A lényeg az volt, hogy mindennap tettem valamit, ami közelebb vitt a célhoz. Tanultam a nyelvet. Igyekeztem jó szakács lenni. Igyekeztem az iskolában is helyt állni. És mindig a tőlem telhető maximumot adtam. Mert azt mondtam magamnak: „Ha én mindent megteszek, akkor ez össze fog jönni.” Ez volt az én belső iránytűm. Ez vitt előre, még akkor is, amikor kívülről mindenki azt mondta, hogy ebből nem lesz semmi. És végül sikerült kijutnom külföldre. Sikerült Ausztriába jutnom. És sikerült elindítanom azt az életet, amit gyerekként elképzeltem magamnak. És hadd mondjam ki világosan: Ez nem azért sikerült, mert a legjobb voltam. Hanem azért, mert a legjobban akartam. A célod csak akkor él, ha te életben tartod Az emberek sokszor azt hiszik, a sikerhez tehetség kell. Vagy kapcsolatok. Vagy jó helyzet. De a valóság nagyon egyszerű: Aki tudja, mit akar, és nem engedi el, az előbb-utóbb odaér. A fókusz olyan, mint egy lámpa a sötétben. Lehet, hogy nem világít meg mindent, de mindig mutatja a következő lépést. Ha elengeded, eltévedsz. Ha tartod, haladsz. Én tartottam. Nem mindig tudatosan, de ösztönösen, erőből, szívből. És ez volt az, ami minden akadályon átsegített. Most még nem vagyok gazdag. De úton vagyok — és ez a lényeg A gyerekkori mondat ma is bennem él. És ma már sokkal jobban értem, hogy a gazdagság nem csak pénzt jelent. Hanem szabadságot, lehetőséget, biztonságot, és azt, hogy azt az életet élhetem, amit én választok. Még nem értem oda. De minden nappal közelebb vagyok. Mert nem engedem el a fókuszt. És ha valamit át tudok adni másoknak az én történetemből, akkor ez lenne az: **Nem az számít, honnan indulsz. Nem az, hogy mit mondanak rólad. Csak az számít, mennyire akarod azt, aki lenni szeretnél.**
Dodog Zoltàn: Hajt a cèl